Paraziták elleni védekezés és kezelés
Kedvenceink egészségének megőrzése érdekében figyelmet kell fordítani mind a külső, mind a belső élősködők elleni védekezésre.
Külső élősködők
A külső paraziták leggyakrabban
az állatok bőrén, szőrzetén élősködő,
sokszor szabad szemmel is látható
élőlények, melyek állandóan, vagy
csak ideiglenesen tartózkodnak
kedvenceink testén. Jelenlétükkel, táplálkozásukkal, vérszívásukkal
nyugtalanítják az állatokat, vakarózást,
bőr- és szőrelváltozásokat, illetve vérszegénységet okozhatnak, valamint jelentős szerepet játszanak bizonyos betegségek terjesztésében.
A kutyák és macskák esetén
leggyakrabban bolhák, kullancsok,
rühatkák, szőrtüszőatkák, tetvek,
legyek és szúnyogok előfordulásával
kell számolni.
A bolhák jelentősége a vérszíváson
és nyugtalanításon túl a kutyák
galandféreg-fertőzöttségének
terjesztésében nyilvánul meg, mely galandféreg-fajok az emberben is megtelepedhetnek és súlyos
tüneteket idézhetnek elő.
A kullancsok a kutyákban egyre
gyakrabban előforduló babesiosist
okozó Babesia canis és Babesia gibsoni terjesztésében játszanak szerepet.
A fertőzött kullancs vérszívása során
a kórokozó a kutya vérébe jut, és a vörösvérsejteket károsítja.
A kullancsok által terjesztett betegségek
Lyme-kór
Az egyik, legtöbbek által ismert, kullancs
által terjesztett betegség a Lyme-kór
ami Magyarországon is előfordul.
Nemcsak az ember, hanem az állatok is fogékonyak a betegségre.
A Lyme-kór hosszú lefolyású. A betegség lappangási ideje 4-6 héttől akár
hónapokig terjedhet. A betegség első tüneteként az állat belázasodik, illetve az általános állapota romlik, étvágytalan, bágyadt, gyenge, kedvetlen lesz. Később alakul ki az úgynevezett „vándorló” ízületgyulladás, mellette pedig a nyirokcsomók megnagyobbodása.
Néhány hét múlva a tünetek kezelés nélkül is enyhülnek vagy elmúlnak, esetenként azonban hetek, hónapok alatt idült sok ízületre kiterjedő gyulladás, vese- és szívelváltozások, ideggyulladások (következményes bénulások) is kialakulhatnak.
A betegség kezelése a Lyme-kórt okozó baktérium elpusztításából áll, ehhez hosszú, minimum 6-8 héten át tartó antibiotikum-kúra szükséges, azonban elhanyagolt eseteknél a betegség idültté válik, és ilyenkor az antibiotikum-kezelés már nem segít.
Babesiosis
A kullancsok által terjesztett másik, egyre gyakrabban előforduló, széleskörűen elterjedt betegség a babesiosis.
Ezt a betegséget a Babesia canis var. canis nevű egysejtű parazita okozza, melyet a Dermacentor reticulatus nevű kullancs terjeszt. A Babesiák a kutya véráramába jutnak, ahol a vörösvértestekhez tapadnak, majd behatolnak azokba. A vörösvértestekbe jutott parazita továbbszaporodik, majd a vörösvértestek szétesése után újabbakat támad meg.
A fertőzött kullancs szúrását követő 2-7 nap eltelte után jelentkeznek az első tünetek a kutyákon. A babesiosis magas lázzal, bágyadtsággal, étvágytalansággal, kiszáradással kezdődik. Ezalatt a kutyákban a kórokozók egyre több vörösvérsejtet pusztítanak el, ezért egyre nagyobb fokú vérszegénység alakul ki. A széteső vörösvérsejtek a vesén át a vizelettel ürülnek ki, így a vizeletet vörösesbarnára színezik, miközben magát a vesét is károsítják. Ezek mellett a nyálkahártyákon sárgaság jelentkezik.
Nagyon fontos a babesiosis tüneteinek megjelenése után minél hamarabb állatorvoshoz fordulni a kutyával, mivel a fertőzés kezdetén még a legtöbb esetben sikeresen kezelhető a betegség, kezelés nélkül azonban a belső szervek súlyos fokú károsodása miatt az állat nagy valószínűséggel elpusztul!
Kisrágcsálók parazitái
Kisrágcsálókban atkák, tetvek kártételével kell leggyakrabban számolnunk. A tünetek viszonylag egységesek: nyugtalanság, vakaródzás, kipirult, gyulladt, szőrmentes területek az állaton, melyek lokalizációja függ a kórokozó fajtájától. Cseppekkel, valamint takarítással, a higiénia megtartásával védekezhetünk ellenük.
Madarak kártevői
A különböző madárfajokban külső élősködők közül atka, tetű, óvantag fordul elő leggyakrabban kedvtelésből tartott madarakon, melyek fertőzött állattal, tartási eszközzel (kalitka, ülőrúd) vihetők be a már meglévő állományba. A madarak nyugtalanok, vakaróznak, csőrüket az ülőrúdhoz fenik, esetleg az élősködők szabad szemmel láthatók a madáron. A kezelés komplex, ugyanis mind az állaton, mind a környezetben előforduló fertőzési alakokat irtanunk kell.
Hüllők parazitái
Hüllők esetén fertőzött tünetmentes állattal, terráriumi eszközzel, esetleg takarmányállattal(!) vihetjük be a leggyakrabban előforduló atkákatt az állományba. Kígyókban az Ophionissus natricis nevű atka a legjelentősebb. A kígyó ideges, gyakran a berendezési tárgyakhoz dörgöli magát, a vedlési ciklus zavart szenved. A kígyón és a berendezési tárgyakon lévő fejlődési alakokat is irtani szükséges. Belső élősködők közül egysejtű csillós-, ostoros véglények, orsóférgek és galandférgek fordulnak elő egzotikus állatainkban. Közös vonásuk, hogy fertőzött, tünetmentes, vadbefogásból származó állatokkal vihetők be a már meglévő állományba. Bágyadtság, hasmenés, vérfogyottság, senyvesség a vezető tünetek. A pontos diagnózis felállításához bélsárvizsgálatra van szükség, majd a célzott élősködő ellenes szer megfelelő ideig és dózisban való alkalmazása vezethet eredményre.
Az élősködők behurcolásának megelőzése karanténozással valósítható meg, amely madarak esetében legalább 6 hét. Ezen időszak alatt kétszeri bélsárvizsgálatra és szükség esetén parazitaellenes kezelésre van szükség, mielőtt az új állatot a már meglévők közé tesszük.
Belső élősködők
A belső élősködők az állatok szerveiben, szöveteiben élnek. A fertőzöttség általában nem jár látványos tünetekkel, kártételük azonban jelentős lehet, valamint egyes paraziták az emberek szervezetébe jutva károsíthatják egészségünket.
A kutyák és macskák bélcsatornájában élősködő fajok a bélfal károsodását okozzák, így (véres) hasmenést, felszívódási zavarokat, lesoványodást, kölykökben emiatt pedig a fejlődési erély csökkenését idézhetik elő. E parazitafajok ivari produktumai (peték, oocysták, lárvák) szabad szemmel nem láthatóak, azonban rendkívül nagy mennyiségben ürülhetnek kedvenceink bélsarával. A környezetbe kerülve ezek a fejlődési alakok akár hónapokig is fertőzőképesek maradhatnak. Az állatok általában e képletek szájon át történő felvételével fertőződnek, de léteznek olyan bélférgek is, melyek lárvái az ép bőrön át is képesek a szervezetbe hatolni, illetve olyanok is, melyek az anyaállatból már a vemhesség alatt átjuthatnak a kölykökbe.
Egyes bélféreg-fajok nemcsak kedvenceink, hanem az emberek egészségét is súlyosan károsíthatják. Például a kölyök kutyákban leggyakrabban előforduló Toxocara canis petéje az ember szervezetébe kerülve nem a bélcsatornában telepszik meg, hanem a kikelő lárva vándorlásba kezd, így szinte bármely szervünkbe eljuthat. Szintén súlyos tünetekben nyilvánulhat meg emberekben a kutya galandférgével való fertőzöttség. E veszélynek, még nem kellő mértékben kialakult higiéniás szokásaik miatt a gyerekek vannak leginkább kitéve.
Ahhoz, hogy a megfelelő kezelés, akár a megelőzés, akár a gyógyítás céljából megtörténhessen, ismerni kellene az adott állat fertőzöttségét. Emiatt lenne fontos kedvencünk bélsarának évente legalább egyszer elvégzett laborvizsgálata.